A kosfejes Khnum az ún. elephantine-i istenhármasság feje, családjával (legtöbbször Satet áll mellette feleségként és Anuket kettejük lánya) együtt az első kataraktának és azon túl a Nílus titokzatos forrásának oltalmazója, és ezen keresztül egyben az áradás rendjére és a föld termékenységére is ügyel. Ennek megfelelően főtemploma az első katarakta kezdeténél, Elephantine szigetén (a mai Asszuán) volt, de tekintélyes temploma volt Her-Werben (itt Heket férjeként) és Esznában (itt egy másik hármasság férfi tagjaként) is. Az esznai Khnum templom sokak szerint a ptolemaiosz-kori templomok legszebbike. Az istenség tisztelete az első katarakta felett, a núbiai templomokban is kimutatható. Ennek különösen szép példája II. Ramszesz bét el-wali templomának falain látható, ahol a fáraó az elephantine-i hármasság előtt hódol.

Szerepét tekintve szorosan kötődik a teremtéshez is, mivel a mítosz szerint ő alkotja meg fazekaskorongján az élőlények testét és ka-ját és a későbbi vallási felfogás szerint teremtő aspektusa általánosabbá vált, és az istenség belépett a kozmikus teremtő princípiumok közé. Ennek következtében kultusza egész Egyiptomban elterjedt, bár legintenzívebben a már említett kultuszhelyeken ápolták.

Khnummal kapcsolatban ismét előtérbe kerül a kosnak Amon esetében már tárgyalt termékenységi aspektusa, és szerepe az egyiptomi jövendőmondásban. (Emlékezzünk Amon kosfejes ábrázolására és orákuluumaira!).

Érdekes, hogy az isten teriomorf ábrázolását nézve nyomonkövethetjük az egyiptomi juh-tartás változását is. A legkorábbi ábrázolásokon négyszarvú kosként jelenik meg, később vízszintes, hullámos szarvai vannak, mely az ókori Egyiptomban honos, de még a fáraó-korban kihalt Ovis longipes paleoaegyptiaca-ra jellemző. Bizonyos Khnum-ábrázolások azonban egy később elterjedt másik, kétszarvú  juh-fajtát idéznek (Ovis platyura aegyptiaca).

Fő kultuszhelyén, Elephantine szigetén alakjához egy igen komoly csetepaté (hmm ... ma inkább nemzetközi konfliktusnak neveznénk) is kötődik, ami a Kr.e. 410-ben, a perzsa uralom idején, egészen pontosan II. Dareiosz uralkodása alatt esett meg. Ezt az esetet érintőlegesen már említettük korábbi írásainkban is, de soha nem mulasztanánk el egyetlen alkalmat sem, hogy újra kitérjünk rá. : )

A szigeten az Kr.e. VI. században egy erős zsidó kolónia jött létre, mely vallását akadálytalanul gyakorolhatta és helyi perzsa tisztviselő réteg kegyét élvezte. Ennek következtében egy kiélezett társadalmi és vallási feszültség jött létre: egyrészről az egyiptomiak gyűlölték a zsidókat, mert azok a perzsákat szolgálták; másrészről pedig Khnum isten templomában a kost, az isten szent állatát feltétlen tisztelet övezte, míg párszáz méterrel arrébb a zsidók bárányt áldoztak a peszah ünnepén. A konfliktus akkor robbant ki, amikor - állítólag - a zsidók nem átallottak a Khnum templom közvetlen szomszédságában bárányt áldozni. Khnum papjai a helyi perzsa tisztviselő (szatrapa) távollétében annak helyetteséhez fordultak, megnyerték jóindulatát, mire az engedélyezte az egyiptomi seregeknek, hogy rombolják le Jahve elephantine-i templomát. Ezen a történeten keresztül nagyon jól megfogható az egyiptomi-perzsa konfliktus és általában az egyiptomi idegengyűlölet, mely igencsak megnehezítette az Kr.e. VI-V század belpolitikáját. A zsidók később engedélyt kaptak ugyan a templom újjáépítésére (a perzsa szatrapától), de erre soha nem került sor. A vallásukban sértett egyiptomiak felgyújtották a koloniát.